Riporter: Kíváncsi vagyok az emlékeidre, amikor elkezdted a sorozatkészítést. Amikor megjelent az első fejezet, mi történt?

Oda: A "One Piece" sorozatgyártását 1997-ben kezdtem el, 2 évvel azelőtt, hogy a "Dragon Ball" véget ért. Számunkra ez sokkoló volt, és volt egy időszak, amikor az újoncok harcba kezdtek a "Dragon Ball" helyéért, mondván: "Azt a helyet akarom!". Aztán 2 évig ismétlődött a "Dragon Ball"-hoz való hasonlítgatás, és végül túléltem.

Aoyama: Csodálatos (nevet).

Oda: "Slam Dunk" véget ért, és volt egy időszak, amikor az emberek azt hitték, hogy az Jump problémákkal küzd. A Jump címlapja abban a számban jelent meg, ahol a sorozatom elkezdődött, és a "One Piece" rajzának oldalára azt írták: "A magazin felülmúlja a Jumpot". Ez egyáltalán nem az én felelősségem vol t(nevet), de emlékszem, hogy nagyon frusztrálónak találtam.

Aoyama: Én is, amikor a "Detective Conan" jelent meg, akkor a címlap közepén kellett volna lennie, de éppen a világbajnoki selejtezők voltak, és Gon Nakayama (Nakayama Masashi) egy csodálatos gólt lőtt, így a címlapot Gon Nakayamára cserélték. Ezért volt az a balszerencse, hogy a Conan borítója, amit az 1. fejezettel együtt kellett volna kiadni, a 2. fejezettel együtt jelent meg (nevet).

Riporter: A VERSENYSZELLEM, AMIT A "Jump" TEREMTETT! Mit gondoltak az egyesek a többiekről, akik szintén nagy sikert arattak?

Oda: A shounen mangák világában a "Detective Conan" és a "Kindaichi Shonen no Jikenbo" volt a 2 legjobb. A "Detective Conan" mindig is nyert.

Aoyama: Ez... És? (nevet)

Oda: Igen, legalábbis a mi szemszögünkből nézve. A mű, ami akkoriban az Jumpot támogatta, a "Rurouni Kenshin"(Watsuki Nobuhiro) volt. Watsuki-senseihez mentem asszisztensként. Őszinte leszek, nekünk az a büszkeségünk, hogy az idősebbek a harcokra koncentráló mangákkal vezették a mangavilágot, így mindenki azt mondta: "Egy rejtélyes manga nem lehet a shounen mangák csúcsa"(nevet).

Még Watsuki-sensei is úgy foglalt állást, hogy "azok a mangák, amelyek nem pont a középpontban vannak, mint az enyém, nem lehetnek az Ugrás csúcsán". Ezért abban az időben mindig ellenségként tekintettem a "Detective Conan"-re, ezért egyáltalán nem olvastam, mindig arra gondoltam, hogy "lehúzlak"... (nevet). Nem, tényleg, egészen mostanáig mindig ellenségnek gondoltam!

Aoyama: Nem, nem, ellenségnek!? Nos (nevet).

Oda: Mondj valami olyasmit, hogy 'Az ugrásnak így kell lennie'! Nincs valami, amit riválisnak nézel?

Aoyama: Nem igazán. Ha egy olyan detektív sorozatról van szó, mint a "Kindaichi Shonen no Jikenbo"(Amagi Seimaru, Kanari Youzaburou, Satou Fumiya), akkor az a gondolatom, hogy "nem fogok veszíteni", de a műfaj teljesen más. 

Oda: ''Detective Conan" mindig is ott volt a csúcson. Én voltam a junior pozícióban, így mindig is tisztában voltam vele, de az igaz, hogy ha egyszer fent vagy, már nem látod.

Aoyama: De elég hamar felülmúltál engem, nem tévedek? (nevet)

Oda: Akkoriban nagyon elkeseredett voltam, nem tudom, hogy mi történt. Amikor elkezdődött a sorozatgyártás, a lehető legtöbbet tettem, ami miatt már nem néztem a környezetemet.

Aoyama: Ez elképesztő. Nekem is nehéz volt. Egyedül csinálok egy rejtélyes mangát. A történetre és a rajzolásra kell gondolnom, így nem tudtam más mangákra gondolni.

Oda: A végén, ha egyszer elkezded a sorozatgyártást, nem igazán tudod figyelni a környezetedet. Nagyon tisztellek azért, hogy ennyi ideig folytatni tudtad!

Riporter: Gondoltál valaha arra, hogy a fiatal mangák a riválisaid?

Aoyama: Riválisok... A többiek mások, én pedig önmagam vagyok (nevet).

Oda: Aoyama! Te tényleg békés vagy. Mióta jutottál el ebbe a lelkiállapotba?

Aoyama: A kezdetektől fogva azt hiszem

Oda: Tényleg? Nem voltál az a típus, aki fiatalon versenyzett?

Aoyama: Amikor fiatal voltam, voltak más krimisorozatok is, mivel a "Detective Conan" jól ment. Mindig azt gondoltam, hogy "nem fogok veszíteni ellenük", de ennyi. Furcsa, de nem hiszem, hogy voltak ellenségeim. Volt a "Kindaichi Shonen no Jikenbo", ahogy már mondtam, de az más volt.

Oda: Értem, az ellenségeid köre rejtélyes sorozat.

Aoyama: Igen, igen. De nem sokan voltak, akik rejtélyes sorozatokat írtak, úgyhogy ezt egyedül csinálom. Ezért gondolom azt, hogy mások mások, én pedig önmagam vagyok.

Oda: Ezt a mentális állapotot csak néhány éve sikerült elérnem. Eddig mindig tudtam, hogy ha a "One Piece" nem jelenik meg, akkor az olvasók csalódni fognak. De mostanában vannak fiatal szerzők, akiket az Ugrás nevel, és még ha pihenek is, támogatnak. Szóval érzem, hogy lekerült a vállamról a teher. Ezért nem bánom mások mangáit. Úgy érzem, van hely, hogy a saját tempómban nézzek szembe a rajongóimmal.

Aoyama: Eeeehh! Túl elfoglalt voltál.

Oda: Vajon miért? A Jump rendszere rossz? (nevet). Versenyre kényszerítenek minket. Ha valami rosszat rajzolsz, akkor az végül is csak egy sorozat lesz. Ugyanez a helyzet Sundayban is, igaz?

Aoyama: Igen, ugyanez a helyzet a Sunday-el is. De a régi idők Sunday-ja nem mutatta meg nekünk a rangsorokat. Így amikor a "Detective Conan" elérte a 10 fejezetet, azt mondtam nekik, hogy "add át", és titokban megnéztem.

Oda: Szerintem a Jump valószínűleg azért mutatja meg a felméréseket a szerzőknek, hogy harci kedvüket provokálja. Ez az, amin azóta gondolkodom, amióta elkezdtem a sorozatgyártást. Gondolom azért, mert mindenki tudni akarja, hogy túléli-e.

A "YAIBA" utolsó fejezeteiben a "Detective Conan" előtti folytatásban az 1. helyet kapta, igaz?

Aoyama: Igen! Annyira boldog voltam, hogy végre megkaptam az 1. helyet, hogy azt mondtam nekik, hogy tegyék a koporsómba, mert valószínűleg bele fogok halni a túlhajszoltságba (nevet).

Oda: Szóval ragaszkodsz a számokhoz! Akkor nem vagy frusztrált, ha veszítesz?

Aoyama: Igaz, de mióta elkezdtem a "Detective Conan"-t, mindig az 1. helyezett voltam... Bár azt mondani, hogy ez kellemetlen, abbahagyom (nevet).

Oda: (nevet). Ezt megértem.

Folytatjuk!

(Az interjú forrásai: Weekly Shonen Jump és Weekly Shonen Sunday)